lolita01

Sok olyan hétköznapi dolog van, amit az emberek nem szeretnek csinálni, de muszáj. Ilyen a mosogatás, takarítás, de ezek közé tartozik egy olyan feladat is, ami szintén egyfajta igényességként felfogható, csak saját magunk ápoltságát tükrözi. Ez pedig a hajmosás.

Utálok hajat mosni, ez az egyik legkevésbé sem élvezetes teendő, ami a szépségápolást illeti. De ha már kénytelen vagyok 2-3 naponta megtenni, leírom, hogy néz ki a folyamata. Ami engem illet, általában törölközőt teszek rá hajmosás után, ami 10 perc alatt felszívja a vizet annyira, hogy utána sokkal kevesebb ideig kell szárítani. Eddig semmi vész, megmosom a L'oréal Mythic samponjával, megtörlöm rendben. Na de a fésülködés az, ami maga a gonoszság. Húzom, tépem, a végén már egyenesen ráncigálom, mire olyan állapotba kerül, hogy jöhet a szárítás. Addigra teljesen lefáradok. Azt mondják, vizesen nem is szabadna kifésülni, mert töredezett lesz, viszont ha én anélkül szárítanám meg, hogy előtte alaposan kigubancolom, utána hiába csinálnék bármit, nem tehetek semmit, hogy ne úgy nézzek ki mint egy oroszlán miután meg kellett küzdenie a hiénával. Vannak erre speckó hajsprék, amik segítik a fésülést, használom is a Gliss Kur keratinos termékét, és miközben rángatom a hajam odaképzelem hogy segít és máris milyen egyszerű. 

Miután megszárítottam, bekenem avonos Advance Techniques balzsammal a végét, hogy ne úgy nézzen ki mintha fél órát téptem volna, majd befújom Syoss keratinos hővédő sprével, mielőtt kivasalom.  

Van egy csodálatos hajbalzsamom, a L'oráal Mythic Oil krém, amivel hajmosás után kell átsimítani a hajam, majd leöblíteni. Csodákra képes, ennek használatával még fésülködnöm sem kéne, de annyira selymes és ragyogó hatású, hogy már-már úgy néz ki tőle a hajam mintha két hete arra várnék, hogy induljon be az öntisztulási folyamat a fejemen, így nincs mindennapos használatban ez a csodaszer.

Azt mondják, fontos a pozitív hozzáállás, na de ha folyton bizakodóak vagyunk és egymás után jönnek a kudarcok, nem jobb, ha inkább nem várunk sokat az élettől? 

Azért írok erről a témáról, mert manapság a legtöbb ember azt hajkurássza, mitől lesz boldog élete, mi az, ami olyan löketet ad a mindennapjaihoz, ami miatt úgy érzi, színvonalas életet él.

Sok vélemény létezik erre, mindenki mástól érzi jól magát a környezetében. Valaki attól, hogy egészségesen étkezik, edzeni jár és ezzel hangsúlyt teremt a rohanó életmódjában. Valaki annak a híve, hogy nem foglalkozik ilyesmivel, azt csinálja ami jól esik neki, csokit meg csipszet eszik esténként az ágyában egy jó sorozat mellett. Mások próbálnak megfelelni a külvilágnak, mind öltözködésben, mind viselkedésben, bár tudjuk, mindenkinek megfelelni lehetetlen kihívás.

Ami azonban mindenkit érint, az szerintem az a tényező, hogy miként gondolkodunk az életről, hogyan fogjuk fel a külvilág hatásait, milyen módon éljük meg a kudarcokat, mennyire tudjuk értékelni a dolgokat. Másszóval, azt gondolom, a boldogság fejben dől el, pszichológiailag egyértelműen befolyásolható.

Személy szerint azt vallom, hogy mindig legyenek céljaink, motivációink, ez ad értelmet az életünknek, ezzel jutunk feljebb, ettől leszünk mindig egy kicsivel többek. Legyünk bátrak, ha valami nem sikerül próbálkozzunk tovább, ne tántorodjunk el, a könnyen megszerezhető dolgok amúgy sem olyan értékesek. Ha már érték, nézzünk körbe, és értékeljük amink van. Mennyi ember fetreng az utcán, hány drogfüggő van, és még sorolhatnám tovább a szomorú sorsokat, a legtöbben észre se vesszük milyen sokminden megadatott nekünk másokhoz képest, annyira egyértelműnek tűnik, hogy van tető a fejünk fölött és támogató szülők állnak mögöttünk. Legyünk pozitívak, ne a rosszra koncentráljunk, mindennek van jó oldala. És ami a legjobb módja annak, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, az pedig az, hogy ne foglalkozzunk a kicsinyes dolgokkal, tudjuk jól érezni magunkat bármilyen helyzetben. Zárjuk ki a panaszkodást, zárjuk ki az irigyek hazug pletykáit rólunk, ne foglalkozzunk folyton mások véleményével, legyünk olyanok, amilyenek otthon. Amilyenek valójában vagyunk. Tegyünk a világra, mindig tudjuk, mi a lényeg, és csináljuk azt, ami nekünk fontos. Szabadon.